Kedves Gyerekek, Szülők, Nagyszülők!
Eredetileg azt terveztem, hogy visszavonulásom bejelentésével júniusig várok. Egy váratlan betegség azonban közbeszólt, és emiatt április 13-tól már csak telefonon leszek elérhető.
Mivel a praxis hivatalos átadása csak július 1-ével oldható meg, helyettesítésemről addig döntően kollégáim gondoskodnak. Bár fiatal utódommal, aki mellett évek óta tartó „válogatás”, „szemezgetés” után döntöttem, már ez idő alatt is találkozhatnak, teljeskörű bemutatásával – most nem részletezhető okok miatt – még egy kicsit várnunk kell. Széleskörű tudása, biztos szakmai háttere alapján meggyőződéssel ajánlom bizalmukba.
Visszavonulásom miatt egy percig se érezzék elveszettnek magukat, hisz természetes, hogy egyszer eljön a stafétaváltás. Gond, kérdés esetén továbbra is forduljanak Fekete Éva védőnő-praxismenedzserhez, évtizedek óta megbízható munkatársamhoz. Ahogy eddig, továbbra is segít az adminisztratív ügyek – mint táppénz, igazolás, krónikus betegség eseté gyógyszerfelírás – intézésében, de abban is, hogy panaszok esetén szükséges-e orvosi vizsgálat vagy nem, és ha kell, kihez forduljanak. A hat éven aluliak, a kicsik és még kisebbek esetében, természetesen számíthatnak Király Dóra védőnő megfontolt tanácsaira is.
És a háttérben – azért ott vagyok én is…
Felemelő volt egy aktív életet a „segítő” szakmában, különösen a gyermekek gyógyításával tölteni. 54 éve végeztem orvosként, 50 éve vagyok gyermekorvos, 42 éve ugyanabban a körzetben. A szakma alapjait a Madarász utcai Gyermekkórházban töltött 12 év során, kiváló tanítómesterek révén sajátítottam el, de a gyermekgyógyászat „csínját-bínját” a kicsikkel, nagyokkal, szülőkkel és nagyszülőkkel kialakult hosszú tapasztalatszerzés mellett tanultam meg. Több ezer gyermek életét kísérhettem születésüktől felnőtté válásukig. Igyekeztem kisebb-nagyobb betegségeik gyógyulásában segíteni, törekedtem arra, hogy a szülők megtanulják, milyen tünetekre lehet „legyinteni”, és mire nem, mely panaszok ellátásáért vállalhatják maguk a felelősséget, és melyekért nem.
Megszépítette napjaimat, amikor szorongva belépő anyák és apák, esetleg nagymamák és nagyapák megnyugodva távoztak, vagy amikor egy kezdetben síró, riadt kisgyermek vizsgálat közben elcsendesedett, sőt beszélgetni kezdett. Megtisztelt, amikor egy kislány új tüllszoknyájába öltözött tiszteletemre, vagy egy kisfiú a markában szorongatva hozta megmutatni új markolóját vagy darusautóját. Hát még, amikor egy kis beteg vizsgálat után eljátszotta a magával hozott furulyáján a Hová mész te kisnyulacskát. Öröm volt asszisztálni egy újszülött fejlődéséhez, egy kisgyermek felcseperedéséhez, egy serdülő felnőtté válásához. Büszkévé tett, ha valamelyikükből balettművész, orvos vagy űrmérnök lett, vagy ha valaki már újdonsült apaként vagy édesanyaként kért meg arra, hogy újszülött gyermekének is én legyek az orvosa.
És büszke voltam a hátteremben kialakított „kapcsolati hálómra” is, arra, hogy ha elakadtam, vagy szükség volt rá, olyan szakemberekhez tudtam betegeimet küldeni, akikben bíztam.
Jó volt itt dolgozni, Önökkel találkozni, köszönöm, hogy megtiszteltek bizalmukkal.
Jó egészséget kívánok Önöknek és gyermekeiknek, és még azt, hogy adjanak a hétköznapok annyi örömöt mindannyiuknak, amennyit nekem adott a gyermekek gyógyítása!
Búcsúzóul szeretettel ajánlom figyelmükbe elköszönő videómat: https://youtu.be/Zop3AdzcbEM
Szeretettel,
Dr. Kádár Ferenc