A Jó, a Rossz, és az Ismeretlen
Erlaky Hajna, házi gyermekorvos
Az elmúlt két évtizedben a digitális eszközök használatának szokásai hatalmasat változtak. 30 évvel ezelőtt egy Commodore 64-es számítógép luxusnak számított, 15 éve már szinte mindenkinek mobiltelefon lapult a zsebében, napjainkban pedig lehet okostelefonunk, laptopunk vagy tabletünk is, és nem csak nekünk. Ma már átlagosan 9-10 évesen kapnak a gyerekek okostelefont, vagy jutnak nethez, amin keresztül vibereznek, facebookolnak, snapchatelnek, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket. De nem csak a kisiskolások használják ezeket a digitális eszközöket, hanem 1,5-2 éves gyerekek is tableten néznek meséket, 3-4 évesek pedig profin kezelik az érintőképernyőt, és néha órákat játszanak számítógépes játékokkal.
A gyermekorvosokban és a szülőkben is felmerül az aggodalom, vajon ártalmas-e ez, hogyan befolyásolja az idegrendszer fejlődését kisgyermekkorban a képernyő előtt töltött idő, a netfüggőség? Hogy hat mindez az idegrendszerre és a pszichés érésre a kisiskolásoknál? Lehet-e egyéb káros hatása a gyermek egészségére, ha naponta rendszeresen használ valamilyen digitális eszközt (telefont, táblagépet)? A kérdéseket gyakran halljuk, de tudjuk-e választ? Nem.
Az elmúlt években számos kutatást végeztek, de ezek eredménye gyakran egymásnak ellent mond. A világot, a fejlődést pedig visszafordítani nem lehet, ezek az eszközök jelen vannak a mindennapjainkban, a használatuk megkerülhetetlen, de nem mindegy, hogy mennyit és hogyan használják ezeket a gyerekek. A szülőknek és a gyermekorvosoknak is felelőssége van azzal kapcsolatban, hogy milyen eszközhasználatra tanítjuk meg őket.
A tengerentúlon olyan fontosnak tartották, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, hogy az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) konkrét ajánlásokat fogalmazott meg a kisgyerekes szülők számára.
Néhány alapvető gondolatot szeretnénk kiemelni ebből az ajánlásból.
Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy milyen hatással van a kisgyermekek (18-20 hónaposnál fiatalabb kisdedek) fejlődésére az okostelefonok, táblagépek használata. Az ajánlás egyértelműen károsnak tartja, ha ebben az életkorban a gyerekek rendszeresen használják ezeket az eszközöket. Annak ellenére, hogy az eszközök előnye a gyermekek szórakoztatása, illetve segítségükkel el lehet terelni a figyelmüket stresszhelyzetben (pl. fájdalmas orvosi beavatkozások közben), ha azokat a mindennapi rutin tevékenységek során (öltözködés, autózás, evés, várakozás) figyelemelterelésre használjuk, akkor, az hosszú távon káros a gyermekek pszichés fejlődése szempontjából. Hiszen ebben az életkorban olyan alapvető szociális képességeknek kell kialakulnia, mint az önkontroll, az empátia, a problémamegoldás és a kooperációs készségek. Ezeket a gyermekek a természetes környezetükkel, kortársaikkal, gondozóikkal és szüleikkel történő interakciók során tanulhatják meg.
Az ajánlásban ugyanakkor kitérnek a szülők okoseszköz használatára is. A szülő minta, amit a kisgyermek utánoz. Ha a szülő túl sok időt tölt a virtuális térben, akkor az a szülő-gyermek kapcsolat romlásához vezethet. A fejlett nyugati országok is most szembesülnek azzal, hogy sajnos egyre több a szociális média, közösségi háló, és a virtuális valóság miatt elhanyagolt gyermek.
Érdekes kérdés még az e-book olvasása. Egy nagy felmérés készült, ahol szülők olvastak a kicsi gyerekekkel együtt. A résztvevőket 3 csoportba osztották, az első csoport tagjai hagyományos könyvből olvastak, a második csoport tagja ebookból, a harmadik csoport tagjai pedig animált ebookból olvastak a gyerekeknek. Vizsgálták, hogy az olvasás után a gyerekek és felnőttek kötött milyen interakciók jöttek létre, mennyit beszéltek a meséről, és a gyerekek mennyire emlékeztek a mesére. Az eredmények azt mutatták, hogy az animált ebook olvasóknál az animációk, a hangok elterelték a gyerekek figyelmét a könyvről, és nem is beszéltek-kérdeztek a meséről a mese végeztével, szemben a hagyományos könyvekkel, ahol sokkal több kérdés volt, és hosszabban beszélgettek a gyerekek a felnőttekkel a hallott történetről.
Az AAP ajánlása a kisdedek esetében elég egyértelműen az, hogy lehetőleg csak kapcsolattartási lehetőségként, kiegészítő face-time élményt adó (videótelefonálás) funkcióra használják ezeket az eszközöket, de szórakoztatásra, figyelem elterelésre csak egy-egy kivételes esetben ajánlják.
De mi a helyzet a kiskamaszokkal és a kamaszokkal?
Amíg a 8 évesnél fiatalabb korosztály (az AAP felmérése szerint) kevesebb, mint 2 órát tölt a képernyő előtt (ami egy nagyon biztató adat!), addig a tizenévesek között találunk olyan gyerekeket, akik napi 8-10 órát használják aktívan az okos telefonjukat, táblagépüket. Így nem véletlenül, ez a tevékenység más, a szükséges, hasznos időtöltés rovására megy. Az AAP tehát a gyerekek kreatívan eltöltött szabadidő igényére hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor a gyermekgyógyászok legnagyobb aggodalma a digitális médiának alvásra gyakorolt hatásai miatt van. Arról már számos adat látott napvilágot, hogy ezeknek az eszközöknek a fénye, illetve a folyamatosan érkező ingerek károsan befolyásolják az alvásmintázatot, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a gyermekek és serdülők mind fizikális, mind pszichés egészséges fejlődéséhez a megfelelő alvás elengedhetetlenül fontos.
Amit az AAP egyértelműen hangsúlyoz, az az, hogy az okoseszközök éjszaka semmiképp ne legyenek a hálószobákban, nem oda valók! Ne használjuk ébresztőórának a telefont, és az okos órát se! Lefekvés előtt minimum 1 órával kapcsoljunk ki már minden telefont, táblagépet, laptopot, hogy az idegrendszer visszaszokjon a normál fényviszonyokhoz, és fel tudjon készülni az alvásra. Ne feledkezzünk meg a mozgásról sem! Napi 1 óra szabad mozgás szükséges mindenkinek!
Építsük újra, „re-analógizáljuk” (digitalizálás helyett) a családi kapcsolatainkat, frissítsük fel a hagyományos családi összejövetelek. Erre kiváló alkalom például az esti közös vacsora, de lehet ez más rendszeres közös program is. A családi asztalnál nincs helye az okostelefonoknak!
Nem a korlátozás, vagy a tiltás az új cél, és azt sem tudjuk kimondani, hogy napi maximum 1-3 óra képernyő előtt töltött idő az ajánlás. A cél az, hogy minden családban legyenek meg a digitális média használatának a jól körülhatárolt szabályai, amit a család dinamikája, életstílusa határoz meg, de a család minden tagjának átlátható, és a legkisebbtől a legnagyobbig mindenkinek betartható.
Bármennyire próbálnak felnőni és elszakadni a szüleiktől a serdülők, a gyermekeik mentális és fizikális egészsége a szülő felelőssége. Ha okoseszközt adunk a gyermekünk kezébe, azt az első használat előtt tisztáznunk kell, hogy a szülő ehhez bármikor hozzáférhet, ebben nem lehet „virtuális privátszféra”, mert ő felel érte, hogy a gyereke hogyan használja az internetet és hogyan viselkedik a kibertérben. Ugyanúgy felelős azért, hogy megveri-e az osztálytársát az udvaron, mint ahogy azért is, hogy részt vesz-e cyberbullingban (internetes kiközösítés).
A fentiekből látszik, hogy nem csak a magyar gyermekorvosok, hanem a fejlett nyugati országok gyermekorvosai is még csak óvatosan tapogatóznak ebben a témában. Mindenképpen fontos azonban, hogy a prevenció és egészségnevelés ne csak a kisded- és kisgyermekkorra fókuszáljon, hanem kerüljenek a látóterünkbe a kamaszok és szüleik is végre. A fáradékonyság miatt rendelőben megjelenő tizenéveseknél ne csak vashiányra, és iskolai túlterhelésre, hanem rossz alvási szokásokra, zavarokra, túlzásba vitt digitális eszközhasználatra is gondoljunk. Ne csak a dohányzástól, az alkoholtól akarjuk megóvni őket, hanem a szociális média okozta függőségről is. Ebben partnereink lehetnek a szülők és az iskolák is. Például egy budapesti középiskolában tanári kezdeményezésre jött létre a NOONLINE hétvége. A hetedikes és nyolcadikos diákok vállalták, hogy péntek déltől hétfő reggelig a digitális eszközeiket csak telefonálásra, és munka-tanulási célra használják, a facebookot, instragramot, vibert és egyéb szociális médiákat nem használnak. A hétvége után kérdőíves módszerrel értékelték a hétvégét. A gyerekek legjobban zenehallgatást és a közösségi médiát hiányolták, illetve szinte minden gyerek beszámolt arról, hogy a legnehezebb a szombat reggel volt, amikor „automatikusan nyúlt a telefonjáért”. Átlagban a tanulók 2-3 órányi plusz szabadidőt nyertek, amit leginkább a szüleikkel, olvasással, kis százalékban sporttal töltöttek. A gyerekek több mint 90 %-a számolt be arról a harmadik nap reggelén, hogy jobban tudott aludni. A tanulók 100 %-ban hasznosnak találták a kísérletet, és szívesen meg is ismételték.
Összefoglalva, milyen viszonyban is kell lennie ma egy házi gyermekorvosnak a digitális világgal? Mit kell képviselnünk a szülők felé, hogy digitálisan is egészséges gyermekek nőhessenek fel? Mit üzenhet a házi gyerekorvos a szülőknek?
Tájékoztathatjuk a szülőket arról, hogy a 18-20 hónaposnál fiatalabb gyermekeknek biztosan nincs szüksége a digitális eszközök használatára, ezért ez mindenképpen kerülendő!
A kisgyermekek és kamaszok esetében hasonló biztonsággal még nem tudunk nyilatkozni, elsősorban ajánlásokat lehet megfogalmazni. Egyértelmű, hogy nem tiltani, vagy korlátozni kell ezeknek az eszközöknek a használatát, hanem keretet kell adni az internet használatnak, úgy, hogy az ne veszélyeztesse a gyerekek fizikális, pszichés fejlődését és társadalmi szocializációját.
Felhasznált irodalom:
https://www.medscape.com/viewarticle/870620#vp_3
https://www.nature.com/articles/s41467-018-03126-x#Sec11
https://www.medscape.com/viewarticle/906791#vp_2
https://pediatrics.aappublications.org/content/135/1/1
Külön köszönet Berczelédi Réka tanárnőnek, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanárának, amiért a NOONLINE program eredményeit rendelkezésünkre bocsátotta.
Megjelent: Hírvivő 2019/1 szám