A húgyúti rendszer a vesékből, a vesevezetékekből, a húgyhólyagból és a húgycsőből álló komplex szisztéma, amelynek bármelyik részében előfordulhat gyulladás. Ezt, a baktériumok, vagy ritkábban vírusok, paraziták, gombák által okozott megbetegedést nevezzük húgyúti fertőzésnek. Az orvosi nyelv szereti megkülönböztetni az egyes részek megbetegedését, így a húgycső gyulladását, vagyis latinul az uretritiszt, a húgyhólyag gyulladását, másképp a hólyaghurutot, latinul cisztitiszt, vagy a vesék, vesemedencék gyulladását, a nefritiszt. A köznyelv az alsó húgyútak, vagyis a húgycső és húgyhólyag gyulladását sokszor – tévesen – felfázásnak nevezi, de ennek a megbetegedésnek a felfázáshoz kevés köze van. A húgyutak gyulladása együtt járhat a közeli nemi szervek, a hüvely vagy a prosztata gyulladásával, de ezek nem tartoznak a húgyúti rendszerhez, nem keverendők össze velük.
Az alsó húgyutak gyulladása nagyon gyakori – különösen nőknél – míg a sokkal veszélyesebb vesegyulladás szerencsére sokkal ritkább.
Mi a húgyúti fertőzések oka?
A gáton a végbél és a húgycső – és nőknél a hüvely nyílása – igen közel fekszik egymáshoz, ezért a vastagbélben természetesen jelenlevő baktériumok – elsősorban az un. E. Coli baktérium – könnyen juthatnak a húgycsőbe, az ottani steril környezetben elszaporodhatnak, és un. felszálló fertőzést, vagyis a magasabban levő részekbe eljutó fertőzést is okozhatnak. A vastagbélben, végbélben természetesen más baktériumok (pl. Klebsiella, Proteus, Enterobacter és még sok más) és sokféle gomba, elsősorban a különböző Candida fajok is jelen vannak. Ezek mindegyike okozhat húgyúti fertőzést, éppen úgy, mint néhány vírus vagy parazita. A fertőzések egy része szexuális eredetű és fertőző, olyan kórokozók, mint pl. a Clamydia okozhatja, amely elsősorban a nemi szerveket betegíti meg. A húgycső és a felsőbb húgyutak megbetegedését azonban legtöbbször mégis az E. Coli baktérium okozza. A fertőzés – mint már említettem – nőknél gyakoribb, elsősorban az anatómia szituáció miatt, de azért is, mert a rövidebb női húgycsövön könnyebben és hamarabb jutnak fel a kórokozók a felsőbb húgyutakba. A húgycső és húgyhólyag gyulladása szexuálisan aktív nőknél, és például partnerváltás esetén is gyakoribb. A fertőzéseket elősegíti az is, ha a normális vizelet kiválasztás valamilyen okból zavart, például a prosztata megnagyobbodása, vesekő, a húgycső szűkülete miatt. Ilyenkor a pangó vizeletben elszaporodhatnak az egyébként a vizelettel gyorsan kiürülő kórokozók. Egyes szerzők szerint a terhesség is fokozza a húgyúti fertőzések esélyét, az biztos, hogy terhes nőknél az ártalmatlanabb hólyagfertőzés sokkal gyakrabban terjed rá a vesékre és okoz komoly problémákat. Bizonyos állapotokban, pl. immungyengeség, veleszületett vagy szerzett immunhiány, cukorbetegség esetén is gyakrabban alakul ki húgyúti fertőzés. Kisbabáknál a csecsemőköri gyulladások nagy része valamilyen veleszületett fejlődési rendellenességre, például a vesemedence tágulatára, kettős húgyvezetékre, a húgycső veleszületett szűkületére, vagy a leggyakrabban előforduló un. vesico-ureterális refluxra (VUR), amikor a hólyag és a vesevezeték közötti záróizom elégtelensége miatt a vizelet visszafolyik a vesék felé, vezethető vissza, ezért az ő esetükben mindig részletes, képalkotó módszerekkel is kiegészített kivizsgálás szükséges.
Mik a húgyúti fertőzés tünetei?
A gyulladás tünetei a beteg életkora, a megbetegedett szerv és a kórokozó fajtája szerint különbözőek lehetnek. A húgycső vagy hólyag gyulladása sokszor alig okoz tüneteket, és néhány napon belül magától is elmúlik. Az alsó húgyutak gyulladásának legjellemzőbb tünete a gyakori vizelési inger, fájdalom, égő érzés vizeléskor, esetleg hőemelkedés, rossz közérzet. Előfordul alhasi fájdalom, teltségérzet, a vizelet pedig zavaros, kellemetlen szagú, esetleg véres lehet. Kisgyerekeknél, csecsemőknél azonban sokszor hiányoznak ezek a jellegzetes tünetek, és általános panaszok, étvágytalanság, nyugtalanság, hányás, láz, hasmenés hívhatják fel a figyelmet a fertőzésre. A felsőbb húgyutak megbetegedése esetén a vizelés nem szokott fájdalmas lenni, viszont magas láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, igen rossz közérzet jellemzi. Szerencsére igen ritka, de azért – főleg kisgyermekkorban – előfordul, hogy a húgyúti fertőzés gyorsan átterjed az egész szervezetre és vérmérgezést, szepszist okoz.
Hogyan diagnosztizálható a húgyúti fertőzés?
A biztos diagnózishoz vizeletvizsgálat szükséges. Gyulladás esetén a vizeletben nagy számban jelennek meg fehérvérsejtek, esetleg fehérje és vörösvérsejtek is találhatók. A kórokozó kimutatása elsősorban baktériumok okozta gyulladás esetén lehetséges, a vírusokat és egyéb kórokozókat csak ritkán keressük. Ahhoz, hogy a vizsgálat megbízható eredményt adjon, steril mintára van szükség. Míg a felnőtteknél igen egyszerű un. középsugár vizeletet nyerni, kisbabáknál ez sokszor nem lehetséges, ilyenkor katéterrel nyernek „tiszta”, tehát széklettel, a gáton levő mikrobákkal nem szennyezett vizeletet. Sajnos a húgycső kimeneti nyílására applikált zacskók, még előzetes alapos lemosás után is, sokszor nem alkalmasak steril vizelet nyerésére. Amennyiben a vizeletből baktérium tenyészik ki, a laboratóriumban mindjárt meghatározzák azok antibiotikum-érzékenységét is, hiszen bizonyos antibiotikumok csak bizonyos baktériumokat pusztítanak el, más és más az antibiotikum-érzékenységük. Az un. nitrit teszt csak a fertőzés gyanúját keltheti fel, nem alkalmas a diagnózis felállítására. Míg egyszeri alsóbb húgyúti fertőzés esetén további vizsgálat nem szükséges, ismétlődő fertőzés, vesemedence gyulladás vagy a csecsemőkori húgyúti fertőzések esetén az anatómiai eltérések kizárására további – ultrahanggal, esetleg CT-vel, intravénás kontrasztanyaggal vagy izotóppal végzett – vizsgálatra is szükség lehet.
Hogyan kezelhetők a húgyúti fertőzések?
A kezelés attól függ, hogy mi a kórokozó, mik a panaszok és persze attól, hogy hová lokalizálódik a fertőzés. A vesemedence gyulladását többnyire kórházban gyógyítják, mivel sokszor intravénás antibiotikumkezelést igényel. Miután a húgyúti fertőzések legnagyobb részét az ún. Gram-negatív baktériumok okozzák (melyeknek legjellegzetesebb képviselője az említett E. Coli), panaszok esetén még a tenyésztés eredménye előtt rendszerint elkezdik a szájon át adott antibiotikumot. Tudni kell azonban, hogy az antibiotikum megkezdése után (és erre már egyetlen adag is elegendő) a tenyésztés sokszor már nem eredményes, nem mutatható ki a kórokozó, gyakran még akkor sem, ha a panaszok nem szűnnek meg a kezelés hatására. Antibiotikumot ezért soha ne kezdjünk el szedni az előtt, hogy orvossal konzultáltunk. Ha a baktérium érzékenységének megfelelő antibiotikumot kap a beteg, a tünetek gyorsan szűnnek, de ez esetben is az előírt ideig és mennyiségben kell szedni a gyógyszert. A patikában sok recept nélküli szert, gyógyteát, vizeletfertőtlenítőket is árulnak „felfázás” esetére, ezek egy részét nyugodtan kipróbálhatjuk, de ha egy-két napon belül nem javulnak a tünetek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Az otthoni hasznos praktikák közé tartozik húgycsőgyulladás vagy hólyaghurut esetén a bő folyadékfogyasztás, amely mintegy kimossa a kórokozókat a szervezetből. A C-vitamin savanyítja a vizeletet, és ezzel a kórokozók szaporodását gátolja, és jó hatású a tőzegáfonya vagy vörös áfonya (lé) fogyasztása, amely szintén segíthet a gyulladás leküzdésében. Terhes anyák, kisgyerekek, csecsemők panaszai, valamint vesemedence gyulladására utaló tünetek esetén azonban mindenképpen gyorsan orvoshoz kell fordulni, ne kísérletezzünk házi módszerekkel!
Hogyan előzhetők meg a húgyúti fertőzések?
Bár a felfázás, vagyis a hideg, nem oka a fertőzésnek, de a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását, ezért öltözzünk mindig az időjárásnak megfelelően. A székelés után fontos a végbélnyílás körüli terület gondos tisztítása – ne feledjük, a nőknek mindig a húgycsőtől a végbél felé, hátrafelé kell tisztálkodni, férfiaknál pedig az előbőr vizelés utáni hátrahúzása csökkenti a fertőzés veszélyét. Ne tartsuk vissza a vizeletet, vizelési inger esetén irány a WC! Pamut, természetes anyagú alsóneműk viselése, a szoros ruhadarabok kerülése is fontos. A székrekedés ugyancsak hajlamosító tényező, ezért ennek megelőzése, mielőbbi kezelése javasolt. Az utóbbi időben egyre több közlemény jelenik meg arról is, hogy probiotikumok adása meggátolhatja – elsősorban a visszatérő – húgyúti infekciókat.
Mi a húgyúti fertőzések veszélye és prognózisa?
A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és nyomtalanul gyógyul. Néha azonban a fertőzés krónikussá válik, ennek következménye a vesék károsodása, veseelégtelenség, magas vérnyomás lehet, főleg, ha a felső húgyutak gyulladását elégtelenül kezelik. A terhesek fertőzései különösen veszélyesek, mert a magzat elhalásához, koraszüléshez is vezethetnek. A visszatérő gyulladások szintén súlyos vesekárosodást okozhatnak, ismétlődés esetén – a nők szimpla „felfázását” kivéve – mindenképpen kivizsgálás, szükség esetén műtét, vagy hosszan tartó megelőző gyógyszeres kezelés szükséges. A kisgyerekek, csecsemők húgyúti fertőzését mindenképpen komolyan kell venni, már az első, ártalmatlannak tűnő hólyaghurut esetén is forduljunk gyermekgyógyászhoz!